Jókai Mór
Jókai a magyar romantikus próza legnagyobb, legolvasottabb írója. Stílusa könnyed, eleven, szellemes. Fontos eleme a humor, a szatíra, az anekdotázó hajlam, és a szónokiasság. Népszerűségét leginkább különleges mesélőerejének köszönheti. Történeteit a bonyolult meseszövés, a több szálon futó cselekmény, a gazdag fantázia jellemzi. Igen gyakori műveiben az idilli kép. Szereplői általában kivételes képességűek, vagy csupa jó tulajdonsággal felruházott jellemek, illetve torz, becstelen, gátlástalan személyek.
Elszegényedett kisnemesi családban született 1825. február 18-án. Születésekor még Ásvai Jókay Móricnak hívták, és csak a szabadságharc demokratikus, szellemi évtizedében lett belõle Jókai Mór. Édesapja Ásvai Jókay József ügyvéd és Komárom város árvapénztárnoka. Szerette a könyveket, s alig volt olyan magyar lap, melyet ne járatott volna. Édesanyja Pulay Mária, három gyereket nevelt: Károlyt, Esztert és Móricot. Művészi képessége már gyermekkorában jelentkezett, verseket írt, kiválóan rajzolt. Az író irodalmi keresztapja Tóth Lõrinc: a tevékeny író Komáromban járván véletlenül meglátta a kis Jókai elsõ zsengéit, azokat magával vitte, és a Regélõ nevû folyóirat 1834. évi számában kiadta.
Tanulmányait Komáromban kezdte. 10 esztendõs korában Pozsonyba adták szülei tanulni (1835-1837). Ezután a pápai református kollégium következett. Itt írta elsõ novelláját, itt aratta elsõ irodalmi sikereit, és itt ismerkedett meg Petőfi Sándorral. Jókai 1842-ben Kecskemétre megy jogot tanulni, joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. 1846-ban ügyvédi vizsgát tett apja iránti tiszteletbõl, de jogi pályára sohasem lépett. 15-16 évesen megtanult angolul és franciául, hogy Dickenst és Coopert olvashasson eredetiben.Elsõ regénye Hétköznapok címmel, 1846-ban jelent meg. Pesten tagja lett a Tízek társaságának, Petõfivel együtt szerkesztette az életképeket. A radikális gondolkodású fiatalok a Pilvax Kávéházban találkoztak, s innen indultak el a forradalmat megszervezni. Jókai fogalmazta a 12 pontot, részt vett a sajtószabadság kivívásában, a Nemzeti Színházban õ csillapította le a tüntetõket.
Jókai Mór 1848. márc. 15-én tartotta eljegyzését az ünnepelt színésznõvel, Laborfalvi Rózával. 1848. augusztus 29-én Jókai feleségül vette a mûvésznõt, bár a házasságot az író édesanyja ellenezte.
A szabadságharc alatt Kossuthhoz csatlakozott, követte a kormányt Debrecenbe, majd vissza Pestre, azután Szegedre és Aradra. Laborfalvi Róza pedig elhagyta kényelmes szalonjait, félbeszakította fényes pályáját és hûségesen megosztozott férje nehéz sorsán, tûrte vele a nehéz éhséget, a hideget, a nyomort. Az író négy hónapig a Borsod megyei Tardonán rejtõzködött a szabadságharc bukása után, de végül mégis vérbírák elé került. 31 magyar íróval együtt Jókait is halálra ítélték. Laborfalvi Rózának sikerült könyörgéssel férje számára kegyelmet szereznie: felíratta Jókai nevét a komáromi várvédõk listájára.
1850-ben (még álnéven) jelenteti meg a szabadságharc emlékét idéző novelláskötetét, a Csataképeket. Ezután sorra jelennek meg történelmi regényei (Erdély aranykora, Török világ Magyarországon, Janicsárok végnapjai), valamint a reformkor emlékét idéző két műve: az egy magyar nádob és folytatása a Kárpáthy Zoltán. 1861-ben képviselő lesz. 1863-tól A Hon c. politikai napilap szerkesztője. A kiegyezés után születnek legkiemelkedőbb alkotásai (A kőszívű ember fiai, 1869; Fekete gyémántok, 1870; És mégis mozog a föld, 1872; Az arany ember, 1872).1867-tõl ellenzéki, majd 1875-tõl kormánypárti képviselõ.
1894-ben az ötvenéves írói jubileumát az egész ország ünnepelte. Felesége halála után 13 évvel újra nõsült, az alig húszéves színésznőt, Nagy Bellát vette feleségül. 1904 tavaszán Nizzából hazatérve megfázott. Tüdõgyulladást kapott. 1904. május 5-én este 9-kor annyit mondott: "Aludni akarok". Örökre lehunyta szemét.