Toldi György így gondolkodá, hogy hogyan szerezhetné meg öccse vagyonát.
-Felmegyek Budára a királyi udvarba, s eljátszom, hogy a testvérem nagyon lusta és, hogy nem érdemli meg a vagyonát… akkor majd Lajos király reám fogja bízni öcsém örökségét!
Fel is pattant lovára, s ahogy kigondolta felment Budára a királyi udvarba.
Amikor a király megtudta, hogy György visszatért hozzá, behívatta.
György kihasználta az alkalmat, s belekezdett gondolatába:
- Felséges királyom, nem is tudom, hogy hogyan kezdjem, mert azt tudom, hogy testvér testvér ellen nem beszéhet, de…és ekkor szemét dörzsölni kezdte….
- A király azonban nem vett könnyet a szemében észre, és ezt mondta:
 Nem hallottam még, hogy testvéred van! Be se mutattad, meg se ismerhettem!
- György erre pedig így felel:
 Oh, uram-királyom! Nem volna jó királyomhoz hozni, mert testvérem Miklós még csak 10 éves volt, mikor apánk elhunyt. Szegény árván maradt, s most én viselem gondját! Próbáltam belőle jó vitézt faragni, de ő lusta és buta nem akar semmit se csinálni, egész nap henyél! Pedig nagy ereje van, de ő azt nem becsüli!
A király György szavaira így felelt:
-Pedig nagy kár, jó helye lett volna a kastélyban…Az is nagy kár, hogy hallgattál róla, mert itt megtanult volna harcolni, és beállhatott volna katonának! De ami elhalad, nem múlt el végképpen. Hozd fel őt Budára, majd a kastélyban tanul valamit!
-Köszönöm, felséged kegyelmét, s hogy méltatlan öcsémnek még egy esélyt ad, de már késő! Gyilkosságba esett, ő maga gyilkolta meg egyik szerető szolgámat! – mondta György, és nyögve köszönetre borult.
A király ekkor ránézett s képe komorrá változott. De azt nem tudni, hogy miért komorult el orcája ..sokáig hallgattak, amíg a király szóra nem nyitotta ajkát:
- Mégis van egy mód kegyelem számára, hozd fel a fiút mielőbb Budára:
Egy erős cseh vitéz van a Duna partján, s eddig nem győzte le senki…de öcsédet ha felhozod Budára ki tudna állni a azzal. Ha legyőzi, méltó kegyelemre, ha nem, akkor úgy vétkéért lesz megbüntetve.
De György erre a király szavába vág:
-Nem lehet az királyom, ugyanis bujdosóvá vált, s most ki tudja, hogy hol van éppen!?
De neki már a világ a törvény szerint vége, s jól tusom, hogy az öröksége reám szállna…el is fogadhatnám, de inkább nem teszem, mert azt mondanák egyesek, hogy „Toldi György az öccse birtokára vágyik”. De én ezt nem akarom, csak felséged tudja eldönteni, hogy ki a vagyonra a legméltóbb!
A király ebből kilátta szépen, hogy György miért is jött föl Budára. S gondolta, hogy megleckézteti Györgyöt.
-Öcséd örökségét elfogadom, s rá te vagy a legméltóbb ezért neked adom azzal a feltétellel, hogy holnap a cseh bajnokot kivégzed, s a levágott fejét a vár fokára tűzöd!
György e szavak hallatára nagyon ideges lett, az arca tiszta piros volt a méregtől.
-Felséges királyom amint mondtam már, nekem nem kell öcsém vagyona!
Ezután hazament, s neki állt a haját tépni! A szolgák nézték, hogy mikor kell neki segítség!