az ELSŐ FEJEZETben*
Kisdiákunk elmeséli hogyan vette meg hosszú idő után a Csokonairól szóló könyvet 30 krajcárért. Majd a végén rájön, hogy teljesen felesleges volt neki ez a könyv, mikor elkezdte az elejét olvasni, nem értett belőle semmit. Majd még1x nekifutott a könyvnek, de akkor sem lett okosabb. Ő ezt a könyvet nem ilyennek gondolta, de azért örült neki, főleg amikor megnézte a borítóját és az egyik sarkába oda volt írva, hogy „Nyilas Mihály 1892. ”
Később megmutatja a füzetét, amit az egyik osztálytársától vett 5 krajcárért..
…
Majd azzal a borítóval, amit Nagymester úrtól lopott el csomó fehér papírt bekötetett, és elhatározta, hogy ebbe a könyvbe” minden izgalmas kalandját le fogja írni.
De sajnos már az első oldalt elrontotta, nem tetszett neki az írása…
Erre nagyon elkeseredett.
…
Böszörményi Misitől festéket kért, amit miután megkapott, elpazarolt, és nem adta vissza a kis Nyilasnak.
…
Misi elment miután a festéket Böszörményi eltulajdonította. Azon gondolkodott, hogy jobb lett volna nem mondani Böszörményinek, hogy van festékje. De most már hiába. Gondolkodása közben leért a földszintre, majd kiszaladt az udvarra. Misinek nagyon tetszett ez a kollégium, annak ellenére hogy csak 1 hónapja lakott itt. Miközben az udvaron megpillantotta a veknyiket, eszébe jutott Csigainé, akinek 60 krajcárral tartozott.
…
Miközben az utcán sétált próbált latint tanulni, de nem tudott a sok fájdalomtól.
(fájdalom alatt a festékjét, a felesleg könyvet…kell érteni)
Majd elkezdett futni, és félt attól, hogy valaki meglátja és szól hozzá valamit. Végül is elért a levéltárhoz, ahol kis ideig ott volt, mert volt ott egy professzor, aki sokszor visszament a levéltárhoz, hogy megnézze jól bezárta-e az ajtót. Amikor a professzor elment, ő is elment a kollégiumba.
…
A kollégiumban észrevette, hogy nincs meg a kalapja, ott hagyta a kertben. Még vissza akart futni érte, de már későn ért oda, az ajtók zárva voltak.
…
A kollégiumba a vacsorához épp odaért, de még szerencse, mert pont a kedvence volt: köleskása sok cukorral.
|